Wine dining: Az amatőr borbúvár kelléktára

/ 2022. 11. 22.

Közeledik a karácsony, amire egy igazi borrajongó nem is kérhet mást, mint valamilyen kiegészítőt, amivel a kóstolást még teljesebb élménnyé teheti. De mi az, amit érdemes beszerezni, akár magadnak, akár valakinek ajándékba szánod? Mi a „kötelező” és mi az, ami nélkül lehet élni, ha netán egyelőre nem fér bele a büdzsébe? Blogbejegyzésünkből megtudhatod.

A bort az élvezi a legjobban, aki érti is, és minél jobban érti, annál nagyobb körültekintéssel kezeli a nemes nedűt a beszerzéstől egészen a szervírozásig, hogy az élmény minden tekintetben tökéletes lehessen. Ahogy az ember egyre mélyebbre merészkedik a borok világában, mind komolyabb eszközöket igényel, folyamatosan bővíti a készletében fellelhető kiegészítők számát és spektrumát.

Meg kell adni a módját

A minőségi borivás élvezetéhez hozzátartozik a szervírozás is, sőt, talán ez az egyik legelső és legfontosabb pont, amire érdemes odafigyelni. Nemcsak azért, mert gusztusos „tálalásban” még a legegyszerűbb tétel is jobban esik, hanem azért is, mert a bornak megfelelő körülmények kellenek ahhoz, hogy igazán kiteljesedjen a kóstolási élmény.

Mivel összetett, több érzékszervet érintő élményről beszélünk, nem mondhatunk le a vizuális tapasztalásról, fontos lehet, hogy milyen színű a bor, ahogy az is, hogy mennyire áttetsző vagy éppen zavaros. Éppen ezért sosem töltjük a bort színes pohárba, ráadásul a látványhoz hozzátartozik az üvegfelület tisztasága is. Részben ezért szokás a száránál fogni a poharat és persze az sem elhanyagolható szempont, hogy így a bor sem fog felmelegedni a kezünk hőjétől.

A pohárra vonatkozó formai követelmények azonban nem csak esztétikai, valamint a színre és tisztaságra vonatkozó szempontokból érdekesek. Az ideális borospohár vékonyfalú, a szája mindig szűkebb, mint a legszélesebb pontja - így tudnak kellőképpen felszabadulni az aromák, ami a bor illatjegyeinek beazonosításában, valamint az ízaromák megfelelő koncentrációjának biztosításában is elengedhetetlen. A vörösboros pohár általában magasabb, kelyhe pedig nagyobb, mint a jóval karcsúbb fehérborosé, a gyöngyözőborokra és pezsgőkre vonatkozó ajánlásokról nem is beszélve - amik még az egyes szőlőfajták alapján is tovább differenciálódhatnak.

Csavarod vagy húzod?

Bár napság egyre elterjedtebbek a csavarzáras palackok, főleg az üde és illatos fehérborok esetén, mint amilyenek a neszmélyi borvidékre igazán jellemzőek, egy jó minőségű, profi dugóhúzóval biztosan nem lőhetünk mellé egyetlen borkedvelő ismerősünk esetében sem. Már ezen a nagyon egyszerűnek ponton is számos kérdéssel szembesülhet az egyszeri vásárló, a kínálat ugyanis rendkívül széles és a dugóhúzók árainak is csak a csillagos ég szabhat határt. A számos opció közül, amikből válogathatunk, érdemes olyan kivitelt választani, ami beépített kapszulavágóval is rendelkezik.

Ha megszabadultunk a dugótól, a profibbak (és tapasztaltabbak) cseppőrt is használnak, főleg a fehér damasztterítővel ékesített ünnepi asztal fölött. Ez az igazán egyszerű kis eszköz segít ugyanis megakadályozni, hogy a bor lecsöppenjen, vagy végig folyva a palack oldalán nyomot hagyjon.

Tölteni vagy nem tölteni, ez itt a kérdés

És igen: ott van még a sokat emlegetett dekanter. De mi értelme van átönteni a bort egy másik üvegbe? Kell ez egyáltalán, vagy csak sznobos fellengzősködés?

A dekantálás tulajdonképpen kémiai folyamat, maga a szó áttöltést jelent. A módszer elsősorban levegőztetésre szolgál: amikor több oxigénhez jut a vörösbor (illetve egyes fehér borok is), jobban kinyílik, teret adva az íz- és illatanyagoknak. Nem szólva arról, hogy a művelet megszabadítja az adott tételt az üledékanyagoktól, amik az átöntéssel a palack alján maradnak, és az olyan kellemetlen bukékat is a régi palackban hagyja, mint az etanolra jellemző erős alkoholíz.

Nemcsak a pincében, de otthon is számít, hogyan tárolod a bort

A vérbeli borkedvelő szívesen tesz ajánlásokat, és nem lenne igazi rajongó, ha nem tartana otthon a kedvenceiből, felkészülve bármely alkalomra. Tudja, hogy a parafadugós bort csakis fekve tároljuk, és arra is gondosan ügyel, hogy olyan helyről - például egy vinotékából vagy egyenesen a pincészettől - szerezze be gyűjteménye ékességeit, ahol erre odafigyelnek. Tisztában van vele, hogy a könnyű fehérek és rozék nem hosszas „tartózkodásra” termettek, de a vörösek sem szeretik az oxidációt felgyorsító közvetlen napfényt vagy a hőingadozást.

Az ideális tárolási hőmérséklet 12 és 14˚C között van, 25˚C fölött ugyanis megváltozhatnak az aromák, és a bor, mint élő anyag, gyorsabban fog öregedni. De egy jól megépített borospince hiányában – és valljuk be, manapság ez egyre kevesebb ingatlan esetében alaptartozék – hogyan tudja ezeket a hőfokokat biztosítani?

A kamra hőfokszabályzásán kívül az egyik legegyszerűbb és igazán kézenfekvő, bár kissé költséges megoldás, ha borhűtőt vásárol. Természetesen itt is számos fokozat van, komplexitásban és persze árazásban is - ha például fehér, rozé és vörös bor tárolására is alkalmas borhűtőre van szükség, akkor érdemes többzónás megoldást beszerezni. A legtöbb szaküzletben akár tanácsot is kérhetünk, hogy valóban a legmegfelelőbb verziót szerezzük be.

A fenti felsorolásból is látszik, hogy egy borkedvelő, pláne, ha egyre kevésbé amatőr, mindig talál olyan eszközt, amivel bővítheti a kelléktárát, hadd találjon hát valamit a karácsonyfa alatt is.